Ajtók

 

A funkciótól és az esztétikai igényektől függően az ajtótokok készülhetnek acélból, alumíniumból vagy fából. A válaszfalak megépítése előtt minden esetben el kell döntetni, hogy olyan ajtótok kerül-e a válaszfalba, amely utólag is szerelhető, vagy sem, mert amennyiben nem, akkor a válaszfalat addig nem lehet megépíteni, amíg az ajtótok meg nem érkezik.

 

A válaszfallal egyidejűleg beépített fém ajtótokot minden esetben csavarozással kell rögzíteni a szerelt válaszfalakban kialakított fogadószerkezethez - a CW- profilhoz vagy az UA-profilhoz. A szükséges fogadószerkezet kialakításról a 4.1.2. fejezetben lesz szó részletesen. A fa ajtótok rögzítése általában ragasztással történik.

 

A 4. ábra acél ajtótok, az 5. ábra fa ajtótok elhelyezését mutatja. A tűzgátló válaszfalakban természetesen tűzgátló ajtók elhelyezésére kerül sor, ilyenkor az ajtótok szerelésekor is gondoskodni kell a megfelelő tűzgátló csatlakozások kialakításáról és a tűzgátló tömítésekről.

 

A szerelt válaszfalak egyik nagy előnye, hogy a fal vázszerkezetébe tolóajtó is egyszerűen elhelyezhető, amely esztétikus megjelenésén kívül a terek jobb bútorozhatóságát, helykihasználását is lehetővé teszi, hiszen nincsenek ajtó mögötti kihasználatlan területek. A tolóajtó lehet egyszárnyú vagy kétszárnyú - utóbbi esetben a falba mindkét irányban becsúszik egy-egy szárny.

 

A tolóajtók szerkezetét mindig a válaszfal vázszerkezetének építésével egyidejűleg kell beépíteni, hiszen a függőleges CW-profilok kiosztása a tolóajtó elhelyezése miatt módosul. A tolóajtó üregébe CW-profil nem kerül, azonban az ajtótok szerkezet függőleges bordái a CW- profilokat helyettesítik, így kellő megtámasztást biztosítanak a gipszkarton borításnak. Az ajtószárny a fal teljes elkészülte után is elhelyezhető az ajtószerkezetben.

 

 

Revíziós ajtó A válaszfalakba különféle gépészeti vezetékek, kapcsolók, elektromos kapcsolótáblák, vízórák, főcsapok stb. elhelyezhetők. Ezek közül a szerelvények közül sok olyan, amelyekhez időnként, esetleg rendszeresen hozzá kell férni. Hogy a hozzáférés bontás nélkül is lehetséges legyen, a válaszfalakba az ilyen berendezések helyénél úgynevezett revíziós ajtókat helyeznek el.

 

Amennyiben a revíziós ajtókkal szemben különleges követelmény nem áll fenn, rendszerint acél revíziós ajtót építenek be, amely porszórt, festett kivitelű. Annak érdekében, hogy például középületekben ne tudjon bárki hozzáférni az ajtó mögötti berendezésekhez, a revíziós ajtók kulccsal zárhatók.

 

A revíziós ajtók helyénél a gipszkarton építőlemezt ki kell vágni, és az ajtó keretét csavarozással kell a válaszfalba rögzíteni. Tűzgátlási igény esetében általában acél- vagy alumíniumkeretes, gipszkarton betétes revíziós ajtókat helyeznek el. A keretbe ilyenkor a tűzgátlási igénynek megfelelő vastagságú tűzgátló gipszkarton építőlemezt kell elhelyezni. A tűzgátló revíziós ajtókba általában gyárilag elhelyezik a megfelelő tűzgátlású gipszkarton lemezt. A gipszkarton betétes revíziós ajtók további előnye, hogy a fallal megegyező színűre festhető vagy tapétázható, így még kevésbé feltűnő egy adott falfelületen.

 

A revíziós ajtók szokásos mérete 200x200 mm, 300x300 mm, 400x400 mm, 500x500 mm, 600x600 mm, de természetesen ezektől eltérő, egyedi méretű revíziós ajtók is beépíthetők.

 

 

Revíziós nyílás A tömör vagy perforált gipszkarton álmennyezeteknél szintén szükséges lehet az álmennyezeti térben elhelyezett gépészeti berendezésekhez, kapcsolókhoz, elzárókhoz való hozzáférés, ilyenkor az álmennyezetekbe úgynevezett revíziós nyílásokat kell beépíteni (6. ábra). A revíziós nyílás minden esetben acél- vagy alumíniumkeretű szerkezet, amelybe a helyiség funkciójának és a tűzgátlási követelménynek megfelelő gipszkarton lemez építhető be. A nyílástakaró elem teljesen kiemelhető a keretből, így szabad bejutást enged az álmennyezeti térbe.

 

A revíziós nyílások ugyanolyan méretben készülnek, mint a revíziós ajtók. A nyílást bepattanó zárszerkezet tartja zárva, nyitáskor leesés ellen lánc biztosítja, amely kiakasztható, majd az elem kiemelhető. Visszahelyezéskor a biztonság érdekében nem szabad megfeledkezni a lánc visszaakasztásáról.

 

Már az álmennyezet tartószerkezetének megépítése előtt tisztázni kell, hogy hova és milyen méretű revíziós nyílást kell elhelyezni, mert nagyobb méretű revíziós nyílások esetében a tartóbordákat közelebb, a szerelőbordákat esetleg távolabb kell helyezni, hogy megfelelő méretű hely álljon rendelkezésre az 500x500 mm vagy 600x600 mm méretű nyílások számára (7. és 9. ábra).

 

A revíziós nyílások beépítésére az álmennyezet gipszkarton borításának felszerelése után, a hézagolás megkezdése előtt kerül sor. A revíziós nyílás beszerelésének lépéseit a 8. ábra mutatja.

 

1. A gipszkarton felületére feljelöljük a nyílás helyét, majd a nyílás méreténél mindkét irányban 5 mm-rel nagyobb nyílást vágunk.

 

2. A revíziós nyílás keretét belepróbáljuk a kivágott nyílásba, szükség esetén igazítunk rajta, majd véglege¬sen a helyére tesszük.

 

3. Ellenőrizzük a derékszögűséget és a profilok megfelelő távolságát.

 

4. A keretet csavarozással rögzítjük a helyén. Legfeljebb 150 mm-es csavartávolságot tartunk.

 

5. Rögzítés után a nyílástakaró elemet a helyére próbáljuk, a megfelelő csukódást is ellenőrizzük.

 

6. Az álmennyezet hézagolásával, felületsimításával egyidejűleg a revíziós nyílás körüli csavarfejeket is el-simítjuk, illetve a takaró elembe beszerelt betéten szintén elvégezzük a csavarfejek elsimítását és, amennyiben szükséges, a felület teljes simítását.

 

7. Az álmennyezet festésével együtt lefestjük a betételemet is.

 

8. A festék száradása után a nyílászáró elem a helyére illeszthető és becsukható. Ügyelni kell a biztosító lánc beakasztására.